A mintegy két évtizedes szerzői-előadói tevékenységem során időnként szólóban is színpadra álltam, de ilyesmi meglehetősen ritkán fordult elő. 2008-ban ezt a műfajt többször is kipróbáltam, és mondhatom: kedvet kaptam hozzá. Pár hónap leforgása alatt Letenyén, Bólyban, Pécsen és Nagykanizsán adtam szerzői estet. Mindenhol nagyon lelkes, minőségi közönség fogadott.
Önállóan, egyedül a színpadon: különleges felelősség és embert próbáló feladat. Sajátosan közvetlen, intim légkör alakulhat ki az előadó és a közönség között. Ekkor nincsenek jelmezek, díszletek, zenészek, technikusok, segítőtársak, hanem - Charlie ismert slágerét idézve - "csak a zene van". (No meg a zene által közvetített keresztény tartalom.) Szép kihívás!
A szólóban történő fellépések nem helyettesítik, hanem kiegészítik a gitáros csapat keretében történő zenélést. Egészen biztos vagyok benne, hogy következő évek előadásainak túlnyomó többségét a zenekari koncertek, templomi zenés áhitatok és a színpadi darab(ok) alkotják majd.
Fontosnak tartom jelezni, hogy a szólóműsorokért sehol, semmilyen tiszteletdíjat nem kérek. Útiköltség-hozzájárulást köszönettel elfogadok. A hangszereket és a szükség szerinti hangosítást magammal hozom. (Hangtechnikus vagy más műszaki szakember ilyen esetben nem szükséges!)